[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Nem is viccnek szántam - felelte Jay.
Letette a telefont és kisietett az üvegajtón, hogy csatlakozzon David
Carmichaelhez a kis Cessnában, és óvatosan beszállt a jobb oldali ajtón a
másodpilóta ülésébe.
- Ez egy hagyományos biztonsági öv, professzor úr. Csak tegye maga köré -
utasította a bal oldali ülésbQl Carmichael.
Az elQtte lévQ mqszerfal olyan rejtelmes volt, akár egy szanszkrit nyelvq
értekezés. A számlapok, kapcsolók és szintmutatók misztikus információkat
mutattak az avatatlan szemek számára, és Jay pár pillanatra elámult. David a
kezébe nyomott egy másik zöld fejhallgatót.
- Ez mi?
- Vegye fel, és állítsa a mikrofont a szája elé. Ezen keresztül tudunk
beszélni.
- Rendben.
David elkezdett feladatokat felolvasni egy mqanyag, laminált listáról,
majd felkattintott néhány kapcsolót, beállított pár kijelzQt és beindította a
motort.
Az életre kelQ motor és propeller, valamint a kis gép váratlan
megrázkódása igazolta Jay legrosszabb félelmeit: se az embert, se a Cessnát nem
a repülésre találták ki. Hogy lenne képes valami, ami a földön állva is ilyen
veszettül rázkódik, megmaradni a levegQben? Ez nem is annyira konkrét kérdésként
fogalmazódott meg, hanem csak egy általános érzés volt, az elkerülhetetlenség
érzése. Behunyta a szemét és visszaemlékezett az utolsó alkalomra, amikor hagyta
magát rábeszélni egy menetre egy high-tech hullámvasúton. Attól a perctQl
kezdve, hogy elindult, teljesen elvesztette az irányítást önmaga felett: a
testére ható erQk olyan döbbenetesek és erQsek voltak, hogy már nem is félt, de
abban sem hitt, hogy túl fogja élni.
Karen volt az, aki elcsábította a hullámvasútra. Jay most már meg volt
gyQzQdve róla, hogy a felesége halálvágya már akkor megmutatkozott, bár akkor
ezt még nem így látta.
Karenra gondolt; a nQ arca ismét felidézte a szomorúságot és bqntudatot,
és megtöltötte azt a teret, ahol néhány másodperce még a nyers félelem lakozott.
- Készen van, uram? - kérdezte David, kirángatva Qt gondolataiból. A
kérdés egyenes volt, de a pilóta hangjában bizonytalanság érzQdött. A lehetQség,
hogy a tétovázás miatt Carmichael esetleg lemondja az utat, kierQszakolta a
választ, és Jay határozottan bólogatott, jól tudva, hogy senkit sem csap be,
legkevésbé saját magát.
Sigonella Haditengerészeti Légibázis, Szicília
Swanson kapitány kerülQúton vitte végig Campbellt a támaszpont Kettes Részén
a terminálhoz. Az utasterminál elQtt végre megállt és az ajtóra mutatott.
- Arra megyünk. Nem akarok a szükségesnél több ideig a leszállópályán
közlekedni, biztonsági okokból.
Campbell nem szólt semmit, ahogy kimászott az autóból és a parancsnok
nyomába eredt a terminál felé. Kíváncsi és feldúlt utasok között haladtak a
leszállópályára kivezetQ ajtóhoz. Campbell egyszer-egyszer azon kapta magát,
hogy a tömeget pásztázza az exelnök ismerQs arca után kutatva, de végül arra a
következtetésre jutott, hogy Harris soha nem próbálkozna meg így elszökni.
Hallotta, amint buszok érkeznek a parancsnoki autó mögé, miután az utasoknak
bejelentették, hogy készülhetnek a beszállásra.
- A charterjárathoz mennek? - kérdezte Campbell. Az imént hallotta az
autóban Swanson rövid beszélgetését a rádión. Úgy látszik, az EuroAir ugyanazt a
727-est bérelte ki, amelyikkel Q maga is idejött.
Talán igen, gondolta Campbell. Ha Harris még itt van, annál jobb, minél
kevesebb utas van az útban.
A kapitány néhány szót váltott az egyik biztonsági tiszttel, aki
kinyitotta nekik az ajtót és a leszállópályára engedte Qket.
A Boeing harminc méterre állt, még mindig nyugati irányban, amikor
Campbell a parancsnokot követve megkerülte az orrát és felment a lépcsQn. Az
elsQ ajtó félig csukva volt; Swanson beszélt pár szót valakivel benn, mire az
ajtó kitárult, és elQször egy, majd több idQsebb férfi lépett ki a lépcsQ
tetejére. Egyikük csak nehezen tudott járni, ezért erQsen kapaszkodnia kellett a
korlátba.
- Mit akar, kapitány? - kérdezte egyikük.
- Fel szeretném kísérni ezt az urat, hogy átvizsgálhassa a repülQt -
mondta Swanson kapitány közömbösen, megjegyzést sem téve a veteránok
csoportjára.
- És Q kicsoda? - kérdezte az elsQ férfi az ügyvédre mutatva.
- Elnézést - szólt közbe Stuart Campbell keményen -, de maga kicsoda?
- Edwin Glueck, az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott
dandártábornoka, uram. Ismét megkérdezem, kihez van szerencsém?
Stuart Campbell habozott, amíg végiggondolta a lehetséges magyarázatokat
arra, hogy mi folyhat itt. Kinyújtotta a kezét, de a tábornok nem viszonozta a
kézfogást.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]